HTML

Gazdag Balázs blogja

Ezen a blogon egy-egy aktuális közéleti émát szeretnék feszegetni, hogy mindenki értse!

Friss topikok

  • huskey: feltétlenül* bocs... (2010.02.02. 17:03) Elkezdődött a kampány
  • NDT: Én is néztem, mikor hallottam a rádióban... "érdekes" (2009.12.09. 20:56) A béke Nobel ragyogása
  • NDT: criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2009/11/07/Influenza-para_-_8/ biológusok.. talán értenek ki... (2009.12.08. 18:40) H1N1

Linkblog

2010.02.02. 11:36 huskey

Elkezdődött a kampány

Elég régen jártam erre utoljára, ez első sorban a vizsgaidőszaknak, valamint az ünnepeknek volt köszönhető, de most ismét belevetem magam a közéleti témák boncolgatásába.

Utolsó bejegyzésem születése óta rengeteg dolog történt, de talán a legaktuálisabbat emelném ki, méghozzá azt, hogy hivatalosan is elkezdődött a kampány. Sólyom László köztársasági elnök április 11-ére és április 25-ére írta ki az országgyűlési választások két fordulóját, és mivel a kiírás megtörtént, így hivatalosan is kezdetét vette a kampány, mégha ezt nem is érezzük igazán (egyelőre).

Az igazi kezdés azonban csak február 8-a után várható, amikor is a pártok elkezdik a kopogtatócédulákat gyűjteni. Azonban még ekkor is lehet majd hiányérzetünk, hiszen az eddig megszokottaktól minden valószínűség szerint eltérően nem minden párt indítja majd be direkt kampányát. Sőt, a Fidesz egyenesen kijelentette, hogy rövid, de intenzív kampányra készülnek, amelyet csak március 15-én indítanak meg.

Más kérdés, hogy a hírek már most tele vannak politikai- valamint kampányhírekkel, de ezt egyelőre inkább nevezhetjük nyilatkozatháborúnak (amelynek fő alanyai ismét a nyugdíjasok, ami nem is csoda, hiszen a legszélesebb szavazóbázist ők alkotják), mintsem direkt kampánynak. Az MSzP az egyetlen olyan párt, aki már most óriásplakáton hirdeti magát, számomra eléggé meghökkentő szlogenekkel.

Nemrégiben például Esztergomban jártam, ahol a helyi MSzP-s jelölt, Winkfein Csaba a következő szlogent "tűzte zászlajára": Tisztesség, szakértelem, lendület. Kérdezem én, hogy egy olyan párt jelöltje, amely párt a saját miniszterelnöke szerint éveken keresztül becsapta a magyar népet és lehetetlen életkörülményeket teremtett az országban, hogy meri a plakátjaira írni a "tisztesség" szót?

De lépjünk tovább. Az utóbbi napokban elindultaz MDF (vagy talán mostmár MDF-SzDSz, vagy ki tudja már követni, hogy milyen pártszerveződés) médiakampánya, amelyre a jelek szerint szükség is van, hiszen a felmérések szerint a két párt együtt sem igazán éri el a parlamentbe kerüléshez szükséges 5%-ot. Dávid Ibolya egy elég érdekes módját választotta a szavazatszerzésnek: próbál ismert embereket a pártjába gyűjteni, még akkor is, ha az alapelvek a párt és a személyek között szöges ellentétben állnak - vagy álltak valamikor (gondoljunk csak Bokros Lajosra, vagy Fodor Gáborra, és még sorolhatnánk). Kicsit úgy tűnik nekem, hogy Dávid Ibolya úgy szeretne a 20 fokos szobában 25 fokot csinálni, hogy kinyitja az ablakokat, és beengedi a kinti 5 fokot, de ez semmiképpen sem lehet célravezető megoldás.

És hogy a kisebb médianyilvánosságot kapott pártokat is megemlítsük: a Jobbik megtartotta már-már szeánsz szerű kampánynyitóját, ahol nem fukarkodtak a tőlük már megszokott színpadias elemekkel (pl: eskütétel a Szent Korona mására), és kommunikációjukban is igen meggyőzőek voltak. Az LMP pedig inkább a világhálóra támaszkodik, a Facebook közösségi oldalon már több Csoportot is létrehoztak, és több ezer tagot számlálnak, akikkel ilyen formán könnyen kapcsolatot tarthatnak. Azonban a legviccesebb és ironikusabb sajtótájékoztatókat még mindig Ők tartják.

Elindult tehát a mozgolódás, mégha kicsit lagymatagabban is, mint ahogy arra számítottunk, de várjuk csak ki a végét. Még több mint 2 hónap hátra van a választásokig, és ez alatt nagyon sok minden történhet.
Sok jel mutat azonban arra, hogy Magyarország "kampánykultúrája" változik, és inkább az interaktivitás kerül előtérbe, ennek köszönhetően kevésbé fogjuk leterheltnek érezni magunkat.

3 komment


2009.12.10. 18:18 huskey

Az állam(i) pénznyelő(?)

Lassan már nem telik el nap, hogy ne hallanánk arról a hírekben, hogy különböző állami szervek, vagy állami alkalmazottak milyen horribilis összegű végkielégítéseket/juttatásokat kapnak, vagy éppen osztogatnak.

Lehet hogy pont ennek hatására indult el például a BKV mondhatni belső "tisztogatási" folyamata, de sajnos egy-egy felsővezető elbocsátásának a hírére akaratlanul is felvetődik bennem a gondolat, hogy vajon néhány hónap múlva, vajon milyen posztra veszik vissza egykori cégéhez, azon túl, hogy akár 100 milliós végkielégítést is megkap. Persze, valahogy meg kell szerezni a régen prémium néven futó összegeket, most, hogy itt a válság...
Vagy elég csak az MTV esetére gondolnunk, ahol ma bejelentették, hogy mégsem lesznek leépítések. Vajon akkor is ekkora mozgolódás lenne a közszférában, ha nem lenne szinte biztos a kormányváltás?? Nem hiszem...

A mai nap kedvenc híre számomra Gyurcsány Ferenc 7,67 millió forintos szabadságmegváltása. Természetesen nem tette zsebre, hanem felajánlotta jótékony célra, hogy pontosan mire, arról senki sem vitatkozik. Higgyük el neki. Világítsuk meg egy másik szempontból ezt az összeget.

Gyurcsány 2009-ben mindössze alig három és fél hónapot volt miniszterelnök. Erre az időszakra 9 millió forintos végkielégítést, valmaint 7,67 millió forintos szabadságmegváltást kapott, valamint három és fél hónapos "munkaviszonya" alatt 301,5 ezer forint étkezési utalványt, 22 ezer forint ruházati költségtérítést és 11 ezer forint üdülési csekket is kapott, valamint a kormány ezer forinttal támogatta banki folyószámla-vezetési költségeit is. (elég jó fizetés és juttatási csomag, annyiban megegyezhetünk)

De miért kapott 7,67 millió forint szabadságmegváltást?? A munka törvénykönyve két féle szabadságot határoz meg, az alapszabadságot, melynek mértéke életkor fügvényében változó, és a pótszabadságot, ami például hétvégi munka, ügyeleti műszak, vagy gyermek után jár. Az előbbit a törvény szerint nem lehet pénzzel megváltani. Kíváncsi lennék, hogy milyen szabadságot váltottak ki ekkora összeggel...

Uraim, nincsen véletlenül válság? Nem Önök hirdették a költségcsökkentések fontosságát? Így miért várja el egyáltalán valaki is, hogy a nép megbízzon abban, amit államnak nevezünk?

Szólj hozzá!


2009.12.09. 16:52 huskey

A béke Nobel ragyogása

Néhány hónapja engem nagyon meglepett, hogy Barack Obama, az USA elnöke kapta a Nobel béke díjat. Az elnökválasztásokkor követtem a kampányt, utána olvastam a jelölteknek, és nem emlékszem semmi olyan komoly dologra, miszerint kiérdemelte volna ezt a kitüntetést. A rossz nyelvek szerint első fekete elnökként mondhatni "járt" neki ez a megtiszteltetés.

Aztán eltelt egy két hét, és ez, a kampányában abszolut a háború ellen felszólaló elnök bejelenti, hogy további 13 ezer katonát irányítanak Afganisztánba. Az ideológia adott, a nép pedig el is hiszi, sőt talán mondhatjuk azt is, hogy támogatja. Afganisztánban rendet, "demokráciát" csináltak az amerikaiak, (habár akaratlanul is kikívánkozik belőlem a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol gyakorlatilag nincsen oktatási rendszer, lehetséges-e demokrácia létrehozása) most pedig ezt a rendet fent kell tartani. Illetve nem is a rendet, hanem a békét.

Tisztelt Elnök Úr! A békéért háborúzni nem olyan-e kicsit, mint például a szüzességért szeretkezni? És valóban béke van-e abban az országban, ahol 34 ezer külföldi katona állomásozik, hogy a "rendet fent tartsa"?

Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan tekint az Egyesült Államok elnöke a vitrinben pihenő Nobel béke díjára egy ilyen határozat aláírása után... És a másik oldalról megközelítve a kérdést: a díj odaítélőinek mi járhat ezen hírek hallatán a fejében?

1 komment


2009.12.09. 03:12 huskey

Böjte Csaba testvér adventi üzenete

Az alábbiakban Böjte Csaba testvér üzenetét szeretném közre adni, amelyet 2009 adventjén írt a magyar népnek:

 

"Ülök az egykedvű őszi borongásban, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem,
várakozás. Múlik egy év vagy egy egész világ? Nem tudom.

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak,
dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges
üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül,
tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a
harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó
termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt
hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a
televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám,
hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben
hatalmas félelem remeg.

Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már
a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány
ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen,
nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás
kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan
kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a
gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el
körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat
meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó
szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat.
Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól
feltarisznyáztál, mindenünk megvan.
A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi
agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van
annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv,
jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a
boldogságot. És juthat gyermekáldás vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te
szent akaratodból.

Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz,
kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz
jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon
családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az
évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te
kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri
szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret,
fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak
neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz
csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek
tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet
szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat.
Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép
tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben
könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd,
hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen
gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel,
Csaba testvér"

Szólj hozzá!


2009.12.04. 15:27 huskey

Stop az erőszaknak!

Létezik egy olyan lista, amelyre egyetlen ország, sőt, egyetlen város sem szeretne felkerülni, ez pedig a következő:

 

1999 - Columbine
2007
 - Blacksburg 
2008 -
Kauhajoki
2009
- Winnenden
2009
- Pécs

Igen, ezek bizony az elmúlt tíz év talán legmegmagyarázhatatlanabb egyetemi lövöldözései, amelyek mind halálesettel zárultak. Még emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt Michael Moore: Kóla, puska, sültkrumpli című, nagysikerű tényfeltáró filmje után, mindenki sokkolva volt, hogy mi folyik Amerikában, mennyire szabadosan kezelik a fegyverkezést. És persze, ezek az esetek megmagyarázhatatlanok. De a legszörnyűbb mégis az, hogy elképzelni sem tudtuk, hogy egyszer Magyarország is ide jut.

Hogy lehet az, hogy egy pszichiátriai kezelés alatt álló fiatalember fegyvertartási engedéllyel rendelkezhet? Miért nincsenek folyamatos pszichés tesztek az engedélyek birtokosainak? Már csak akkor érezhetjük biztonságban magunkat az egyetemen, ha reggel mindenki fémdetektorokon keresztül vonulhat be az épületekbe? Hogyan jutottunk idáig?

Részben a felsőoktatási rendszert tartom hibásnak. Furcsa lehet így elsőre, de gondoljunk csak bele, mennyit hallottunk arról, hogy felhigítják a felsőoktatást, bárki bekerülhet (akár "színkettes" érettségivel is). De az igazi baj nem is ezzel van. Az egyetemek a felvétel előtt nem kontrolálhatják a jelentkezőket, így a pszichésen gyengébb leendő hallgatók bármikor bekerülhetnek a padsorokba, és ez bármikor megismétlődhet. 

Azon a bizonyos csütörtökön, amikor a pécsi eset történt, épp a Campuson olvasgattam a híreket, miközben vártam az órámra. Lesokkolt a dolog. És nem csak engem... Ahogy elkezdett szájról szájra terjedni a hír, senki nem akart hinni a fülének. Pedig a hír sajnos igaznak bizonyult...
A mi felelősségünk is, hogy ez többet ne történhessen meg, tegyünk ellene! 

 

 

Szólj hozzá!


2009.12.03. 18:27 huskey

A kampány előtti (talán) utolsó hetek

2010 a választás éve lesz, és mint már megszokhattuk, hónapokkal a voksolás előtt megkezdődik majd a tényleges, direkt kampány. Azonban ha az ember kicsit nyitottabb szemmel és füllel járja a világot, könnyen felfedezheti, hogy a kampány már megkezdődött. Nem véletlenül van egyre több politikáról szóló hír a TV-ben, újságokban. A pártok ilyenkor már komoly háttérmunkákat végeznek, hogy köztudatban maradjanak, vagy ismertségi deficitjükből faragjanak.

Erre a tényre az egyik legékesebb példa az MSZP hétvégi döntése, Mesterházy Attila személyének miniszterelnök jelölése. A választmányi döntést követő két napban még a csapból is ezt a hírt hallhattuk, pedig a kampány (hivatalosan) még sehol.
Mesterházy Attila egy nem annyira közismert politikus a szavazópolgárok körében. Ezt az ismertség deficitet csak egyetlen módon lehet legyőzni, ha az elkövetkezendő hónapokban még a csapból is az Ő neve folyik. Egy remek bulváros fogással, még a jellegzetes szakállát is leborotválta, helyet kapva ezzel a bulvár sajtó hasábjain is.
Az ő jelölése körüli anomáliákat nem részletezném, sőt, arra sem térnék ki, hogy mennyire lehet reális az az állítása, hogy az MSZP megnyerheti a 2010-es választásokat. Ezt majd egy másik posztban teszem.

Készüljünk fel tehát egy minden eddigit felülmúló kampányidőszakra, ahol a honatyák mindennapjaink minden percébe megpróbálják majd becsempészni a politikát. Kíváncsian várom, hogy karácsony és szilveszter környékén (amikor köztudottan több ember néz TV-t, hallgat rádiót, vagy olvas újságot) a híradások hány százalékában lesznek jelen belföldi politikusok...

Szólj hozzá!


2009.12.03. 01:12 huskey

H1N1

Az utóbbi hetekben szinte másról sem hallani a televízióban és persze minden más médiumon keresztül, mint az újinfluenza elleni vakcináról, illetve, hogy oltassuk be magunkat.

Jónéhány ismerősöm el is baktatott az orvoshoz, és beadatta a szükséges vakcinát, amitől (ahogy azt az orvosok ígérték is) "betegek" lettek, legyengültek. Ez em is meglepő, hiszen vírussal fertőzték meg őket. Rengeteg dolgot nem értek ezekkel a védőoltásokkal kapcsolatban. Az első ilyen dolog, hogy régen (néhány száz évvel ezelőtt) sem voltak ilyen oltások, az emberek mégis tudtak normális kerékvágásban élni. Miért jó, hogy mindenféle vírusokat oltatunk a szervezetünkbe, mikor az sem biztos, hogy egyáltalán megkapjuk ezt a betegséget.

A másik elgondolkodtató tény egy statisztika volt, amelyben nagyon beszédes számok szerepelnek. Jelenleg világszerte közel 60 millió ember oltatta be magát. Ebből Európában valamivel több mint 5 millióan. És az igazán megdöbbentő szám most következik: az európai 5 millió oltásból 1,8 milliót Magyarországon adtak be... Érdemes ezen elgondolkodni...

Miért van, hogy mi még mindig vevők vagyunk az ilyen dolgokra, miért van, hogy hazánkban még ezzel is úgy tudnak pénzt kihúzni a zsebünkből, hogy el is hitetik velünk azt, hogy ez a mi érdekünk?

2 komment


2009.11.26. 02:53 huskey

Mi tekinthető reprezentatív eredménynek? II.

Előző bejegyzésemben a reprezentativitást kezdtem el feszegetni a hétvégi csornai események alapján. Ennek kapcsán jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a szavazáson részt vett valamivel több mint 25%  akaratát tekinthetjük-e a többség akaratának vagy sem.

Hazánkban közismert fogalom a büntető szavazás, amelynek egyik válfaja lehet az a fajta véleménynyilvánítás is, hogy nem megyünk el leadni a voksunkat. De mit is fejezünk ki ezzel? A politika iránti közönyünket? Vagy hogy elegünk van a mai politikából? Vagy hogy nem hiszünk az egészben? És még naphosszat sorolhatnám a kérdéseket, és talán akkor sem állok távol az igazságtól, ha azt mondom, hogy mindegyik kérdésre helyes lehet az IGEN válasz. Sokan gondolják úgy, hogy azzal ha távolmaradnak, ők egyfajta "megtisztulásban vesznek részt, nem folynak bele a politikába, nem terheli őket felelősség. Pedig a választások végeredménye az Ő életükre is hatással lesz...

Egy konferencián nagyon érdekes dolog ütötte meg a fülemet, amin azonnal elkezdtem gondolkodni. Az előadó (aki neves politikus, és jelenleg is az élpolitikai palettán szerepel) a "nemzet" fogalom definiálására tett kísérletet, először politológiai szempontból, és ekkor azt mondta: "Politológiailag és politikailag azok tekinthetők a nemzethez tartozónak, akik leadják szavazatukat, szívükön viselik hazájuk sorsát, fontosnak tartják állampolgári kötelességüket, mindezt persze pártállástól függetlenül."
Ha ebből a definícióból indulunk ki, nyugodtan állíthatjuk, hogy a csornai 25% igenis többség. Persze csak politikai szempontból. Ők hoztak döntést, ami a többi 75%-ra is kötelező érvényű. Mindenkinek egy szavazata van, aki távolmarad annak is. De a le nem adott szavazat, nem szavazat.

Postom zárásaként engedj meg kedves olvasó egy idézetet, amely remélem elgondolkodtat:

A különbség aközött, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot. /Mahatma Gandhi/

Ha megtesszük, hogy elmegyünk szavazni, akkor megváltoztathatjuk a világot, annak ellenére, hogy mindenkinek csak egy szavazata van. De az az egy szavazat döntő lehet...

Szólj hozzá!


2009.11.26. 02:28 huskey

Mi tekinthető reprezentatív eredménynek? I.

Ma este nagyon érdekes beszélgetést, vitát folytattam egy csornai ismerősömmel. A téma mi más lehetett volna, mint a hétvégi időközi választások. Aki nem tudná a részleteket, annak annyi segítséget adnék, hogy Áder János mandátumáról szavaztak, a hétvégén már a második fordulót tartották, a részvételi arány 25,17 % volt (25% az érvényességi küszöb) és a Fidesz jelöltje közel 80%-ot, az MSzP jelölt 4%-ot, a Jobbik jelöltje pedig 10%-ot kapott.

A vita azon alakult ki, hogy vajon reprezentatív lehet-e ez a felmérés, valamint, hogy a 25% véleménye reprezentatív lehet-e egyáltalán? Ez több érdekes kérdést is felvet. Mint köztudott, hazánkban a szavazási hajlandóság alacsony, ehhez képest talán nem mondanám kis eredménynek a 25%-os részvételt. Természetesen jelen esetben egy körzetről van szó, egyetlen mandátumról szavaztak, én mégis megkockáztatnék jóslatokat tenni.

Egy ilyen eredmény már sok mindent sejtet a tavaszi választásokkal kapcsolatban, és persze nem a százalékokra gondolok elsősorban, hiszen ez is csak egy olyan adat, amit kb a közvéleménykutatások is mutatnak, de azoknak sem hihetünk. Na nem azért, mert befolyásolással akarnám megvádolni akármelyik közvéleménykutató intézetet, hanem azért, mert Ők csak pártpreferenciákat tudnak mérni és nem parlamenti mandátumelosztást, hiszen a 386 parlamenti helyből 176 területi listán dől el, 210 pedig (egyéni) listás szavazás útján, amely adatok nincsenek külön mérve. Ez egyszerűre fordítva azt jelenti, hogy ha egy intézet tegyük fel 70% körüli Fidesz szavazót mér, az nem jelenti az automatikus kétharmados többséget, hiszen azon túl, hogy más és más a szavazási motiváció a listás illetve területi jelöltekre, még a töredékszavazatokkal sem számol. Mindenképpen csínyján kell bánnunk ezekkel az adatokkal.
Ebből a szempontból tehát nem tekinthetjük reprezentatívnak a hétvégi csornai választásokat, mégha sokat sejtet is. A Fidesz országos előnye egyértelmű, de hogy pontosan mekkora előnyről is kell beszélnünk, azt nem tudhatjuk, szinte csak a választások után lesz kézzelfogható. De ne felejtsük el azt sem, hogy Csornán elsősorban személyekre szavaztak, és nem pártokra, mégha ez nagyáltalánosságban nem is teljesen igaz. Egy területi mandátum a politikai lélektan szerint sokkal inkább múlik azon, hogy az adott jelölt szimpatikus-e a szavazóknak, mint azon, hogy melyik párt színeiben indul. A szavazó lehet megrögzött pártszimpatizáns, ha mondjuk a kollégája, vagy kedves szomszédja másik párt színeiben indul, inkább a személy, mintsem a  pártpolitikai meggyőződése mellett teszi le voksát. Ez persze csak egy általános feltételezés, amely jelen politikai helyzetben nem is biztos, hogy megállja a helyét. (Kedves ismerősöm pontosan a személyes kapcsolatok és ismeretségek miatt nem is ment el szavazni.)

A másik komoly kérdés, hogy a szavazáson megjelent 25% véleménye elfogadható-e többségi véleménynek, avagy sem. Ez úgy gondolom, egy hosszabb posztot igényel, hiszen legalább háromféle szempontból kell megközelítenünk a kérdést: szociológiailag, pszichológiailag és politológiailag, ezért ezzel a kérdéssel a következő posztomban foglalkozom.

Szólj hozzá!


2009.11.23. 11:37 huskey

Az internet pöcegödrei

Hihetetlen népszerűségnek örvendenek a magyar net pöcegödrei. Olyan blogok, amelyek büszkén vállalják legalja létüket. Fáradhatatlan kutató- és gyűjtőmunkát végeznek azért, hogy a közösségi oldalakról összegyűjtsék a bizonyítékokat, amelyek azonnal leleplezik közlőjük sokszor törvényileg is büntethető tevékenységét.
 
Első ránézésre sokakban visszatetszést kelthet a tartalom hímsoviniszta, trágár, brutálisan szókimondó, becsület- és személyiségi jogot sértő, homofób vagy rasszista összetétele. Másokban pedig éppen nem: nekik is köszönhető a napi több tízezer egyedi látogató. Ennek okára valószínűleg a szivárvány minden színében érkeznének pszichológusi vagy szociológusi válaszok. Talán az a megfejtés, hogy igény van mások mocskára: ezt nézni és kommentelni kell. Felháborodni, flame-elni a lelki kielégülésig, és mások gátlástalan anyázásában levezetni a munkahelyi indulatot. Ugyanaz lehet a mozgatórugó, ami életben tartja a Mónika show-t is, ami miatt alig csökken a Mai Nap, a Blikk vagy a Bors olvasóinak száma.

A sok összegyűjtött mocsok mellett egy társadalmi haszna mindenképpen van ezeknek az oldalaknak – mint például a napiszar.com, a retyo.hu vagy a puruttya.hu –, a különböző közösségi oldalak állandó monitoringjával néha rátalálnak olyan tartalmakra, amelyek törvényileg büntetendők. A lényeg pedig most azon van, hogy ők találnak rá, s csak ezután jön a náluk egyébként nem kevesebb mocskot és legalját tartalmazó bulvármédia, sokszor ilyen oldalakról gyűjtve be a következő nap címlapsztoriját.

Nagy port vernek fel időnként a keresztény vagy zsidó sírokon meztelenül pózoló tinik vagy zavaros lelkű nagykorúak fotói. Ha megtörténik a fotózás, utána ezek a képek általában felkerülnek az illető profiljába, látják az ismerősei, nem történik semmi. Nem történne semmi, ha egy-egy ilyen blog szerkesztője vagy túlbuzgó olvasója nem fedezné fel, s nem publikálnák azonnal. Innentől pedig a rendőrség, az ügyész és a bíróság kezében van az ügy és a bizonyíték értékű fotók. Erre a legjobb példa az az októberben lezárult nyomozás, mely egy kiskorú testvérpárról készült temetőben felvett pornográf képek ügyében zajlott egy nagykorú férfi ellen. Egy 17 éves lányról és 10 éves öccséről készült képek miatt a nagykorú Cs. Gy. beismerte a bűncselekmény elkövetését.

Mindent összevetve, az ilyen és hasonló leleplezések és „tényfeltárások” miatt – minden elítélhető tartalmat elnézve – lehetünk hálásak a fotókat közlő blogok működéséért, és a szerkesztők következetes és szigorú redneck erkölcsi kódexéért.

 

Szólj hozzá!


2009.11.22. 02:59 huskey

A kisebbségekről

Mik is azok a kisebbségek? Minden nap hallunk róluk, azonban nagyon kevés olyan polgár van, aki definiálni is tudná ezt a csoportot.

Az európai gondolkodás szerint három féle kisebbséget különböztetünk meg: nemzetiségi, etnikai valamint kulturális kisebbséget. Ez a három válfaj valójában eltér egymástól, az Európai Unió jogrendje szerint mégis egyként kezelendők. Az európai konvenciók az elmúlt két évtizedben rengeteg joghoz és előnyhöz segítették hozzá a kisebbségeket. De miben is térnek el?

A nemzetiségi kisebbség valamely (létező) ország vagy népcsoport más államban élő lakossága. Ilyenek például a határon túli magyarok is, azonban ez egy nagyon speciális helyzet, a trianoni békediktátum következménye.

Az etnikai kisebbségek nem országhoz, nemzethez tartoznak, különálló népcsoport, mint például a cigányság.

Kulturális kisebbségek azok a népcsoportok akik valamely történelmi (megszűnt) állam tagjai, és annak kultúráját más állam területén próbálják megtartani mindennapjaikban (ilyenek például a ruszinok)

Az Európai Unió egyik fő alapelve a multikulturalizmus, ezért is részesíti előnyben a kisebbségeket, hiszen ez egy beolvadási folyamathoz, a tipikus européer ember kialakulásához vezet. Ezt a törekvést a nemzeti kormányok is átveszik, azonban számukra nem annyira a multikulturalizmus mint a szavazótábor kialakítása a cél. Ez egyenes arányban áll az Uniós szabályozással, hiszen minél több jogot kap a kisebbség annál nagyobb számban jelenik meg az adott államban, minél többen vannak, annál fontosabb szavazóerőt képviselnek.

Teljesen más azonban a helyzet kisebbségpolitikai szempontból a Kárpát-medencében, hiszen a legnagyobb nemzeti kisebbséget a külhoni magyarok teszik ki, azonban nem önkéntes elvándorlásról van szó, hanem történelmi hagyatékról. Ennek a ténynek köszönhető az, hogy a környező államok másként viszonyulnak a magyar kisebbséghez.

Azonban pontosan ez a hozzáállás, ez a fajta elnyomás vezet ahhoz, hogy a szórványban élő magyarok egyre erősebb identitással bírnak. Ez egyfajta természetes reakció, gondoljunk csak a kisgyermekre, akinek megtiltunk valamit...

Mindig megdöbbentő számomra, mikor Erdélyben vagy más ősi magyar területen járok, hogy "mennyire magyarok" az ott élők. A legszívszorítóbb érzés az, amikor a Hargitán járva a koszorúk között megpillantok egy-egy nemzeti trikoloros szalagot amelyre egy szó van felírva: MARADUNK. És pontosan ez a szó az, amelyben a magyarság bízhat, hiszen ennyi megpróbáltatás után is büszkén mondhatjuk:

MARADUNK...

Szólj hozzá!


2009.11.21. 18:22 huskey

A feszült szlovák-magyar viszonyról

 

Napjainkban egyre többet hallunk a médiában Szlovákia és Magyarország egyre feszültebb viszonyáról. De mik is vezettek ide, és mi lehet a helyzet megoldása?

A konfliktus kezdetét valamikor a monarchia idején kell keresnünk, az első lépést az ide vezető úton minden bizonnyal az 1867-es kiegyezést követő szlovák nyelvű iskolák bezárása jelenthette. Aztán jött Trianon, 1947, amikor újabb falukat csatoltak el Magyarországtól, majd az 1968-as csehszlovák események, Bős-Nagymaros ügye, aztán a Malina Hedvig botrány, most pedig a már-már mindenki által ismert nyelvtörvény. És eme néhány eseménnyel, csak a főbb fordulópontokat emeltük ki, ezen kívül rengeteg kisebb esemény vezetett a mostani viszony kialakulásához. De valóban ezek állnak a háttérben? Vagy talán az a politikai megfontolás, ami a szlovák szélsőségesek fejéből pattant ki, hogy radikális magyarellenes politikával körülbelül 10 %-nyi szavazót lehet megfogni? Inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, az előbb említett események inkább ürügyként szolgálhatnak.

A feszültség 2006 óta kézzelfogható, ami több szempontból is mindenképpen érdekes, hiszen ekkor Magyarországon és Szlovákiában is a szocialista erők voltak kormányon, a feszültség enyhítését pedig éppen a PES, az európai szocialistákat tömörítő pártszövetség viseli leginkább a szívén. Azonban a szlovák Smer mellett még egy párt megerősödött Szlovákiában, aki koalíciós partnere is lett a szlovák szocialista pártnak, és ez nem más, mint a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt. A PES több alkalommal is aggodalmát fejezte ki a Smer felé, hogy hatalomhoz engedte a nacionalistákat, de a jelek szerint hiába.

Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: hogyan lehetséges, hogy két olyan állam, amely egy szövetségi rendszerbe tartozik, egyformán tagja az EU-nak és a NATO-nak, ilyen ellenséges viszonyban van egymással? A magyarok azt kérdezik, hogy az EU miért nem segít a szlovákiai magyarokon? Az ilyen kérdések leegyszerűsítik azt a viszonyrendszert, amihez a szlovákok és a magyarok egyaránt csatlakoztak. A viszonyunkat hivatalosan éppen az alapszerződés segítségével, 1995/96-ban rendeztük egymással. Ez tette lehető, hogy megkezdhessük csatlakozási folyamatunkat. Kisebbségi jogi kereteket az ET ajánlásai és különböző európai charták biztosítottak a szlovákiai magyaroknak, s azok betartását a szlovák félen ez az intézmény kérhette számon. E kisebbségi szabályozáshoz mindkét ország a maga szempontjai szerint csatlakozott. Ez ugyancsak előzetes feltétele volt annak, hogy megkezdhessük az EU-ba és a NATO-ba való belépésünkre vonatkozó tárgyalásokat.

Az EU-nak nincs egységes, a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó, kötelező érvényu jogi dokumentuma. Nem is várható, hogy az EU vagy az EP ilyen dokumentumot elkészít és elfogad, mert a tagállamok többsége ellenérdekelt abban, hogy kisebbségi jogokat biztosítson, éppen a saját országukban egyre nagyobb számban letelepült új bevándorlók miatt.

A probléma megoldása tehát senki oldaláról nem egyszerű, mindenkitől áldozatokat kíván, azonban ezeket az áldozatokat ténylegesen a két érintettnek, Szlovákiának és Magyarországnak kell meghozniuk. Addig, amíg a két fél nem hajlandó érdemben tárgyalni a problémákról, addig nem várható, hogy ez a feszültség megoldódhat. Azonban egy hozadéka lehet a konfliktusnak, méghozzá az, hogy a szlovákiai magyar kisebbség az elnyomás miatt egyre erősödik magyar identitásában, de erről majd egy másik posztban, egy másik alkalommal

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2009.11.21. 18:13 huskey

Üdvözlet!

Kedves Olvasó!

Gazdag Balázs vagyok, politológus hallgató. Világ életemben nagyon érdekelt a politika és a közélet, és az évek múlásával egyre inkább azt tapasztaltam, hogy habár mindenki részt vesz a közéletben, és majdnem mindenki beszél is róla, ennek ellenére senki nem tudja pontosan, hogy mi zajliok mögötte. No, nem kell megijedni, én is csak a saját véleményemet tudom leírni, csak egy új, racionális nézőpontot tudok bemutatni, amelyen keresztül remélem könnyebben érthető lesz a világ!

Nagyon jó olvasgatást kívánok!

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása