Napjainkban egyre többet hallunk a médiában Szlovákia és Magyarország egyre feszültebb viszonyáról. De mik is vezettek ide, és mi lehet a helyzet megoldása?
A konfliktus kezdetét valamikor a monarchia idején kell keresnünk, az első lépést az ide vezető úton minden bizonnyal az 1867-es kiegyezést követő szlovák nyelvű iskolák bezárása jelenthette. Aztán jött Trianon, 1947, amikor újabb falukat csatoltak el Magyarországtól, majd az 1968-as csehszlovák események, Bős-Nagymaros ügye, aztán a Malina Hedvig botrány, most pedig a már-már mindenki által ismert nyelvtörvény. És eme néhány eseménnyel, csak a főbb fordulópontokat emeltük ki, ezen kívül rengeteg kisebb esemény vezetett a mostani viszony kialakulásához. De valóban ezek állnak a háttérben? Vagy talán az a politikai megfontolás, ami a szlovák szélsőségesek fejéből pattant ki, hogy radikális magyarellenes politikával körülbelül 10 %-nyi szavazót lehet megfogni? Inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, az előbb említett események inkább ürügyként szolgálhatnak.
A feszültség 2006 óta kézzelfogható, ami több szempontból is mindenképpen érdekes, hiszen ekkor Magyarországon és Szlovákiában is a szocialista erők voltak kormányon, a feszültség enyhítését pedig éppen a PES, az európai szocialistákat tömörítő pártszövetség viseli leginkább a szívén. Azonban a szlovák Smer mellett még egy párt megerősödött Szlovákiában, aki koalíciós partnere is lett a szlovák szocialista pártnak, és ez nem más, mint a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt. A PES több alkalommal is aggodalmát fejezte ki a Smer felé, hogy hatalomhoz engedte a nacionalistákat, de a jelek szerint hiába.
Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: hogyan lehetséges, hogy két olyan állam, amely egy szövetségi rendszerbe tartozik, egyformán tagja az EU-nak és a NATO-nak, ilyen ellenséges viszonyban van egymással? A magyarok azt kérdezik, hogy az EU miért nem segít a szlovákiai magyarokon? Az ilyen kérdések leegyszerűsítik azt a viszonyrendszert, amihez a szlovákok és a magyarok egyaránt csatlakoztak. A viszonyunkat hivatalosan éppen az alapszerződés segítségével, 1995/96-ban rendeztük egymással. Ez tette lehetővé, hogy megkezdhessük csatlakozási folyamatunkat. Kisebbségi jogi kereteket az ET ajánlásai és különböző európai charták biztosítottak a szlovákiai magyaroknak, s azok betartását a szlovák félen ez az intézmény kérhette számon. E kisebbségi szabályozáshoz mindkét ország a maga szempontjai szerint csatlakozott. Ez ugyancsak előzetes feltétele volt annak, hogy megkezdhessük az EU-ba és a NATO-ba való belépésünkre vonatkozó tárgyalásokat.
Az EU-nak nincs egységes, a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó, kötelező érvényu jogi dokumentuma. Nem is várható, hogy az EU vagy az EP ilyen dokumentumot elkészít és elfogad, mert a tagállamok többsége ellenérdekelt abban, hogy kisebbségi jogokat biztosítson, éppen a saját országukban egyre nagyobb számban letelepült új beván dorlók miatt.
A probléma megoldása tehát senki oldaláról nem egyszerű, mindenkitől áldozatokat kíván, azonban ezeket az áldozatokat ténylegesen a két érintettnek, Szlovákiának és Magyarországnak kell meghozniuk. Addig, amíg a két fél nem hajlandó érdemben tárgyalni a problémákról, addig nem várható, hogy ez a feszültség megoldódhat. Azonban egy hozadéka lehet a konfliktusnak, méghozzá az, hogy a szlovákiai magyar kisebbség az elnyomás miatt egyre erősödik magyar identitásában, de erről majd egy másik posztban, egy másik alkalommal
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.