Gazdag Balázs blogja

Ma este nagyon érdekes beszélgetést, vitát folytattam egy csornai ismerősömmel. A téma mi más lehetett volna, mint a hétvégi időközi választások. Aki nem tudná a részleteket, annak annyi segítséget adnék, hogy Áder János mandátumáról szavaztak, a hétvégén már a második fordulót tartották, a részvételi arány 25,17 % volt (25% az érvényességi küszöb) és a Fidesz jelöltje közel 80%-ot, az MSzP jelölt 4%-ot, a Jobbik jelöltje pedig 10%-ot kapott.

A vita azon alakult ki, hogy vajon reprezentatív lehet-e ez a felmérés, valamint, hogy a 25% véleménye reprezentatív lehet-e egyáltalán? Ez több érdekes kérdést is felvet. Mint köztudott, hazánkban a szavazási hajlandóság alacsony, ehhez képest talán nem mondanám kis eredménynek a 25%-os részvételt. Természetesen jelen esetben egy körzetről van szó, egyetlen mandátumról szavaztak, én mégis megkockáztatnék jóslatokat tenni.

Egy ilyen eredmény már sok mindent sejtet a tavaszi választásokkal kapcsolatban, és persze nem a százalékokra gondolok elsősorban, hiszen ez is csak egy olyan adat, amit kb a közvéleménykutatások is mutatnak, de azoknak sem hihetünk. Na nem azért, mert befolyásolással akarnám megvádolni akármelyik közvéleménykutató intézetet, hanem azért, mert Ők csak pártpreferenciákat tudnak mérni és nem parlamenti mandátumelosztást, hiszen a 386 parlamenti helyből 176 területi listán dől el, 210 pedig (egyéni) listás szavazás útján, amely adatok nincsenek külön mérve. Ez egyszerűre fordítva azt jelenti, hogy ha egy intézet tegyük fel 70% körüli Fidesz szavazót mér, az nem jelenti az automatikus kétharmados többséget, hiszen azon túl, hogy más és más a szavazási motiváció a listás illetve területi jelöltekre, még a töredékszavazatokkal sem számol. Mindenképpen csínyján kell bánnunk ezekkel az adatokkal.
Ebből a szempontból tehát nem tekinthetjük reprezentatívnak a hétvégi csornai választásokat, mégha sokat sejtet is. A Fidesz országos előnye egyértelmű, de hogy pontosan mekkora előnyről is kell beszélnünk, azt nem tudhatjuk, szinte csak a választások után lesz kézzelfogható. De ne felejtsük el azt sem, hogy Csornán elsősorban személyekre szavaztak, és nem pártokra, mégha ez nagyáltalánosságban nem is teljesen igaz. Egy területi mandátum a politikai lélektan szerint sokkal inkább múlik azon, hogy az adott jelölt szimpatikus-e a szavazóknak, mint azon, hogy melyik párt színeiben indul. A szavazó lehet megrögzött pártszimpatizáns, ha mondjuk a kollégája, vagy kedves szomszédja másik párt színeiben indul, inkább a személy, mintsem a  pártpolitikai meggyőződése mellett teszi le voksát. Ez persze csak egy általános feltételezés, amely jelen politikai helyzetben nem is biztos, hogy megállja a helyét. (Kedves ismerősöm pontosan a személyes kapcsolatok és ismeretségek miatt nem is ment el szavazni.)

A másik komoly kérdés, hogy a szavazáson megjelent 25% véleménye elfogadható-e többségi véleménynek, avagy sem. Ez úgy gondolom, egy hosszabb posztot igényel, hiszen legalább háromféle szempontból kell megközelítenünk a kérdést: szociológiailag, pszichológiailag és politológiailag, ezért ezzel a kérdéssel a következő posztomban foglalkozom.