Néhány hónapja engem nagyon meglepett, hogy Barack Obama, az USA elnöke kapta a Nobel béke díjat. Az elnökválasztásokkor követtem a kampányt, utána olvastam a jelölteknek, és nem emlékszem semmi olyan komoly dologra, miszerint kiérdemelte volna ezt a kitüntetést. A rossz nyelvek szerint első fekete elnökként mondhatni "járt" neki ez a megtiszteltetés.

Aztán eltelt egy két hét, és ez, a kampányában abszolut a háború ellen felszólaló elnök bejelenti, hogy további 13 ezer katonát irányítanak Afganisztánba. Az ideológia adott, a nép pedig el is hiszi, sőt talán mondhatjuk azt is, hogy támogatja. Afganisztánban rendet, "demokráciát" csináltak az amerikaiak, (habár akaratlanul is kikívánkozik belőlem a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol gyakorlatilag nincsen oktatási rendszer, lehetséges-e demokrácia létrehozása) most pedig ezt a rendet fent kell tartani. Illetve nem is a rendet, hanem a békét.

Tisztelt Elnök Úr! A békéért háborúzni nem olyan-e kicsit, mint például a szüzességért szeretkezni? És valóban béke van-e abban az országban, ahol 34 ezer külföldi katona állomásozik, hogy a "rendet fent tartsa"?

Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan tekint az Egyesült Államok elnöke a vitrinben pihenő Nobel béke díjára egy ilyen határozat aláírása után... És a másik oldalról megközelítve a kérdést: a díj odaítélőinek mi járhat ezen hírek hallatán a fejében?